Magyar Kritikai Geográfusok Fóruma: Huaxi csodafalva, a megtestesült kínai szocialista utópia

2012. szeptember 19., szerda

Huaxi csodafalva, a megtestesült kínai szocialista utópia

Huaxi, Kína leggazdagabb települése, pontosabban falva. De vajon mi áll a statisztikai tény és a képen elénk táruló táj mögött? Csupán néhány fontos kitétel van azon kínai állampolgár számára, aki itt akarja tengetni napjait. Talán a legfontosabb, hogy minden egyes nap dolgozni kell, emiatt az utcák gyakran szinte üresek. Ennek ellenére minden felnőtt dolgozó kap egy házat (a képen látható villák egyikét), egy autót (vadonatúj, nívós BMW, Mercedes, USA-ból importált Cadillac stb.), teljes mértékben fedezik az egészségügyi ellátást, ingyen főzőolajat kapnak, mindennek tetejében pedig részesednek a település vállalatának jövedelméből is. Az egyik legirigyeltebb szolgáltatás a magas színvonalú, piacképes képzettséget adó oktatás, melynek során a "képzettségi szint" országszerte is kimagasló (persze miféle tudás ez?). Ha azonban úgy döntenél, hogy elhagyod a települést, vissza kell szolgáltatnod mindent: a lakásodat, javaidat, sőt a befektetéseidet is. A lakosok viszont szemmel láthatólag - és nem pedig valamiféle elnyomó agresszív propaganda hatására - egytől egyig boldogok. A fokozhatatlannak tűnő jólét örömmámorának közepette a vezetés rendszeresen sugározza a falu himnuszát (!) utcai hangosbemondókon keresztül, amelyben a kommunista eszmék dicsőülésének lehetünk fültanúi. A dal első két sora így szól: "A Huaxi fölötti égbolt a kommunista párt ege / Huaxi földje a szocializmus földje". De ki is akarna egyáltalán kételkedni ebben?

Ez a Csiangszu tartománybeli "falu" néhány évtizede még ugyanolyan kis önellátó gazdaság volt, mint bármelyik tartománybeli társa: a lakosság nagy része mezőgazdaságból élt, a göröngyös földutakon biciklivel közlekedtek az emberek, ökröket tereltek stb. A település az 1960-as években még mindössze 16 000 fős lakosságot tudhatott magáénak, amely azonban az utóbbi évekre már 50 000 fölé emelkedett (több környező falut magába olvasztva) - ennek ellenére közigazgatásilag még ma is faluként tartják számon. 1998-ban Huaxi volt az első olyan kínai kommuna, amely szerepelt a tőzsdepiacon. De mi áll a csodaszerű sikertörténet mögött, amely miatt minden kínai település modellként tekint rá? Valójában egyetlen ember, mégpedig a polgármester, Wu Ren Bao a kulcsa mindennek, aki egyben a falu 1961-beli alapítója. Egykor ő maga is mezőgazdasági munkásként kezdte, ám későbbi pártpolitikai tevékenysége során - a "kulturális forradalom" egyik nagy veszteseként - Mao idejében még a politikai vezetés igyekezett meghurcolni kétes ideológiával megalapozott reformtörekvései miatt. Az 1976-os "visszatérése" után viszont a kapitalista szabadpiaci gazdálkodás és a "hagyományos" szocialista eszmék egyfajta furcsa fúzióját dolgozta ki. A polgármester a falut részvénytársaságként működtetve a globális piac aktív szereplőjévé tette települését. Ma a város gazdasága intenzív mezőgazdaságból és textiliparból áll, de jövedelmének legalább a fele a helyi vas- és acélművek profitjából jön, ahova Indiából és Brazíliából hozatnak nyersanyagot (ez az ipari ágazat azonban az utóbbi években hanyatlóban van). A természetesen fokozhatatlan tekintélynek örvendő Wu apó ma már 86 elmúlt, és nyugdíjba vonulásakor fia követte székében.

Barakkszerű "villanegyed": egyenlőség mindenek felet (Forrás)

A társadalmi tagozódás (ami hivatalosan természetesen nincs) igen egyszerű: a részvényesek vannak a hierarchia csúcsán, míg alul a migráns munkaerő (őket a falu hívja be tervszerűen), akik a képen látható barakkszerű uniform lakóházakban tengetik nem igazán szomorúnak mondható mindennapjaikat. Érdekes módon már létezik egyfajta irigység is az "alsó" és a "felső" társadalmi osztály (orwelli terminológiában az egyenlők és az egyenlőbbek) között, ám ez elhanyagolható tényező az általános jólét biztosította stabil és pozitív jövőképpel szemben. Mivel a település - a különböző javak eredetét kivéve - teljesen el van zárva a világtól (az állandó munkanapok miatt "nyaralás" sincsen), ezért a polgármester fordított logikával a világot igyekszik behozni góliát méretű falujába, amely persze így is csupán 1 négyzetkilométer területű. Ennek eredménye, hogy évente mintegy kétmillió turista látogatja az álomfalut, hiszen híre mellett - jó kínai szokásként - "nyugati" építőkulturális remekművek másolataival, így például a párizsi Arc de Triomphe vagy a sydney-i operaház meglehetősen ízléstelen utánzatai mellett híres kínai épületek másai is ékesítik a települést. Ráadásul a luxusturizmus és a nyilvánvaló presztízsnövelés céljával a videóban még csak épülő, 328 méteres Zengdi Kongzhong New Village Tower névre hallgató tornyot is felhúztak (Zengdi 增地 = "földet magasító"), amely persze nem lehetett magasabb az azonos magasságú pekingi Világkereskedelmi Központnál, a központi pártvezetés tekintélyével nem dacolva. Az aranygömböt tartó és belül is gyakran aranyborításban tündöklő (a 60. emeletén pl. egy igényes 1 tonnás aranyökör tartózkodik), luxushotelként funkcionáló óriástorony - amely bizarr módon ugrik ki környezetéből - a világ legmagasabb épületeinek sorában foglal helyet. Mondanom sem kell, hogy a "falvak" sorában a legmagasabbal. Így viszont egyre inkább Dubaira kezd hasonlítani (forrás). Vajon hogyan érinti majd ezt viszonylag egysíkú gazdaságot a globális piac, az esetleges mély recesszió? Miféle társadalom alakul ki egy efféle zárt "utópiában"?